A kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik


A Duna csak folyt. És mint a termékeny A Dunánál mert öled helyén a tiszta ûrt tartod Magány Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Thomas Mann üdvözlése Zsoldos a férfi, a nõ szajha Március Milyen szép! József Attila tudatosan töri meg az andalító versritmust.

Példaként a Hazám második szonettjét idézem: Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemõhalál Az elsõ sor szabályos jambusokból áll. A második sor nyilvánvaló tudatossággal nem követi a verselésnek ezt a módját, a költõ nem kíván minket titázva elandalítani. Kemény ritmusai verselési bravúrok, szinte észrevétlenül újítja meg ezekkel a sorvégekkel a jambust, és teszi azt alkalmasabbá mondanivalójának kifejezésére. Nem az a jelentõs költõ, aki verstanok számára kiváló illusztrációs anyagot ír, hanem aki megújítja - olykor észrevétlenül - a verselés szabályait.

Ezt tette József Attila szabálytalannak tetszõ sorvégeivel, erõsen törekedve arra, hogy a kellõ helyen megszegje a törvényt, az elhájasodott jambusok törvényét, melynek betartására második és harmadik vonalbeli poétáink annyira büszkék. A hiteles szövegközlésnek mindezt komplex módon kell figyelembe vennie.

Vitaminok Intim gél kenés: használat veszélye Vannak olyan esetek, amikor a nemi közösülés során a természetes szekréciók nem elegendőek, vagy hiányoznak, akkor nem lehet intim gél kenés nélkül.

S ne feledkezzünk meg arról se, hogy József Attila nem azért írt verset, hogy a filológusok dolgát megkönnyítse. Felelõtlenül ajándékozgatta kéziratait, olykor nem ékezett be minden hosszú í-t, ú-t, û-t, máskor örült, ha a nyomdában egyáltalán ellenõrizhette készülõ könyvének korrektúráját, miközben másolás után loholt, hogy éhen ne haljon. Korábban minden kétséget kizáróan annak önkritikájában, esetenként önkorlátozásában játszottak szerepet.

Ennek persze az a sajátos technikája volt, hogy a problémákat nem valódi gyökereinél ragadták meg, így természetesen elérhették, hogy ne feloldhatatlan ellentmondást lássanak bennük, még akkor sem, ha valójában házi készítésű pénisznagyobbítás volt szó. A "válságkezelés" mégis szinte mindig valódi pozitív következményekkel is járt, és ez még akkor is igaz, ha az egyre inkább kiépülõ totális manipuláció technikáinak köszönhetõen az adott korszak ideológiája lehetõséget biztosított arra, hogy a válságot néhány "látszatmegoldással" integrálják.

Éppen ebbõl kell a jelen baloldalának is tanulnia. Ha a huszadik század elejének, "beteljesedetten bûnös" kapitalizmusában pusztán a kultúra hanyatlását és a háborús vérontást pillantjuk meg, s nem számolunk az imperializmus jelenségével.

Может быть и так, - подумал Элвин, - но какая ее часть нам в принципе доступна. Удивительно, но именно сейчас, покидая Диаспар и саму Землю с невообразимой скоростью, он мыслями вновь устремился к тайне своего происхождения. И все же это было не так уж странно: со времени первого появления в Лисе он узнал очень много нового, но до сих пор не имел ни минуты для спокойного размышления.

Ha a "totalitárius rendszereket" õrült elmék szüleményeként aposztrofáljuk. Ha a hatvanas évek "totális manipulációjától" az egyént és az ellenzékiséget féltjük, s nem a monopolkapitalizmus agóniáját látjuk benne. Akkor nyilvánvalóan vagy az értelmetlen szélmalom-harcokat, vagy a polgári apologetikát kell választanunk - s nincs ez másként a mai korszak "fasizálódási tendenciái" kapcsán sem.

Ma már bevett elgondolásnak számít az a megközelítés, amely szerint a kapitalizmus túltermelési válságaira adható egyik válaszreakcióként értelmezhetõ ez a "jelenség", amely így lépten-nyomon felüti a fejét. A baloldal legnagyobb vívmányainak egyike volt, hogy felismerte: a fasizálódási tendenciák szükségszerûen jelen a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik a tõkés társadalomban, amennyiben a "kontratyev-i válságciklusok" is megszüntethetetlenek.

Ne felejtsük el: éppen a polgári demokráciák kormányai "reagálták túl" a néhány éve Ausztriában történteket, éppen ezekben az országokban sújtják kivételesen "antiliberális" szabályok a szélsõjobboldali mozgalmakat. Éppen ezekben az országokban, folytatnak kampányokat a homoszexuálisok, a nõk, a fogyatékosok egyenlõségéért. Az Egyesült Államok élharcosának tekinti magát a "szegény országok megsegítéséért" vívott küzdelem s ennek csak mértékét, nem szándékát lehet szokás?

A neoliberális érv, hogy a menekült milliók megállítása a határokon befelé ugyanúgy szociális kérdés, mint kifelé a világszegénység, éppen "a médiák" számára tesz komolytalanná egy olyan érvet, hogy az európai és amerikai kormányok maguk egy új fasiszta világrend elméleti szálláscsinálói lennének.

Ennek a "liberális apologetikának" a farizeusságát leleplezni - ma talán ez a legfontosabb feladat a baloldali társadalomtudomány számára. A "válságérzet" megváltozott funkciói és a válságipar Régebben a kapitalizmus legitimációs ideológiája legalábbis a II. Még Keynes is úgy vezeti le saját "válság-elméletét" mint fogyasztás és munka megbomlott egységét: ha a túltermelés miatt eladhatatlanok a termékek a piacon, megszûnnek a munkahelyek.

Ezután a a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik csõdje miatt a fogyasztás még inkább visszaesik s a rendszer öngerjesztõ spirálként összeomlik.

A "jóléti állam" fénykorára végérvényesen határvonal került a "termelés a termelésért" és a "vásárlás a vásárlásért" világa közé - miközben az átlagpolgár mind kiszolgáltatottabbá a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik a reklámcégek manipulációjával szemben. A szemléletmód változását meghatározó döntõ tényezõ abban ragadható meg, hogy a mai kapitalizmusban megváltozik mind a nagy válságérzetek, mind maguknak a válságoknak funkciója.

Már az ötvenes évek amerikai társadalomtudományában megjelentek azok a tendenciák leginkább a konfliktuskezelési és politikatudományi munkákbanamelyek képviselõi azt hirdették, hogy a konfliktusokkal hoszszú távon kell együtt élnünk, legyen szó bár a szegénység, a rasszizmus, a fegyverkezés, a környezetszennyezés, stb.

A válság a mai kapitalizmus számára állapoti és a válsághoz való érzelmi-intellektuális viszonyunk manipulálása a döntõ kérdés a modern társadalmi struktúrákban. A posztmodern gondolkodás lényege: az egyént kiszakítani a világból, hogy megmenekülhessen válságaitól is.

Innen a rendszer mai mérhetetlen gyûlölete a másként gondolkodással, az ellenzékiséggel szemben. Ha a mai kapitalizmust meg akarjuk érteni, szembesülnünk kell azzal, hogy jelenleg már nem csak a manipulációs folyamat által keltett "álszükségletek" adják az értékesítési folyamat lényegét.

Már az a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik évek fordulója óta felfigyelt a "baloldali társadalomkritika" két olyan tendenciára, amelyet ugyan sokáig milyen póz egy kis péniszzel a bipoláris szembenállás, az atompattól való fenyegetettség, valamint a neoliberalizmus elõretörése - de napjainkban egyre inkább a tõkés szuperstruktúra meghatározó mozzanatává válik.

Az elsõ a szükséglet és kielégülés viszonyrendszerére vonatkozik, s a modern kapitalizmus döntõ válságát abban látja, hogy a mesterségesen létrehozott álszükségletek - amelyek segítségével a profit minden korábbinál hatékonyabban realizálható - s a valódi szükségletek virtuális kielégítése - amelyek garantálni képesek a társadalmi status quo fenntartását - együttesen felszámolják a tõkés fejlõdés korábbi "biztos pilléreit".

Vagyis a technika minduntalan fejlesztése már nemcsak a "másik oldalon", az individuum térfelén követel napi áldozatokat, de maga a technika, egyáltalán a civilizáció egésze is elveszti minden kapcsolatát az emberi világgal - pszichológiai és élettani értelemben egyaránt.

A modern kapitalizmusban a szükségletek tartalma helyett kielégítésük módja válik a hangsúlyos mozzanattá. A másik számunkra döntõ mozzanat már szintén felsejlik az as évek "fogyasztás-kritikai" tanulmányaiban függetlenül azok módszertani következetességétõlám igazán az es évek közepén válik nyilvánvalóvá. Az olajválság ugyanis megmutatta, hogy a tõkés struktúra saját maga is képes irányítani és létrehozni-elmélyíteni saját válságait, s hogy a válság a modern kapitalizmusban már döntõen más szerepet játszik, mint Hermann István Ideológia és kultúra a hetvenes években címû munkájában ezt a folyamatot úgy jellemzi, hogy "a modern kapitalizmusban ma már egy krízis sem jöhet létre úgy, hogy bizonyos tõkés körök ne húznának hasznot belõle.

Az energiaválságot sem az olaj alapú energiaforrások szûkössége, hanem az ezeket felhasználó berendezések elavulása idézte elõ. Egy ilyen változás-komplexum természetesen döntõen kihat a válságról alkotott "ideológiai felfogásokra" is.

A korábbi kapitalizmusban a válság a gazdasághoz kapcsolódó minõségi és mennyiségi fogalom volt, ideológiai visszfénye pedig mindig a termelés-munka-jövedelem-fogyasztás körén belül maradt. A modern tõkés társadalomban azonban a válság "antropológizálása" tetõfokára ért.

Ahogyan a szabadidõ, a tanulás, a szórakozás, a tömegkultúra stb. A modern kapitalizmusban sor kerül a válság értékesítésére, és a válságérzet ideológiai primátusának hatására a válságipar az öszszes többi iparágat maga alá gyûrheti. Nem gátolták meg azonban a kapitalizmus »továbbfejlõdését«" 8 Majd Mészáros Istvánt idézi, aki a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik "ma öngyilkos dolog lenne azt képzelni, hogy a kapitalizmus válsága az emberi létezés új, olyannyira szükséges fenntartható újratermelési módjának elõfeltétele volna".

A mai tõkés társadalom mégis ezt vallja. S persze ez az ideológia annál is szívósabb, mivel az egyén mindennapi élete során közvetlenül találkozhat azokkal a problémákkal, melyek a mai világ feloldhatatlan ellentmondásainak látszanak.

A mai polgár számára a külvilág úgy jelenik meg, mint neurózisának és szorongásának legfõbb oka, ahol már konzervatívnak sem lehet lenni, hiszen a hagyományos értékek is apró szilánkokra törnek televíziók híradói katasztrófa-show-k, melyek még inkább elmélyítik azt az érzést, hogy a krízis kitörölhetetlenül a mindennapok része marad. Az egyén egyre inkább a krízis-szituációk elhárítása köré szervezi életét - a Life long learning jelszava sem az emberi kiteljesedés ideológiájának része, hanem arra figyelmeztet, hogy nincs nyugalmas hely a rohanó világ zugaiban.

Az emberi problémák végérvényesen megoldhatatlanok - szól az, "új barbarizmus", evangéliuma. Ha ebbõl a szempontból Kelet-Európa specifikumát nézzük, komoly aggodalomra lehet okunk. A válságipar árnyékában a gazdasági fejlettség még döntõbb a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik lép elõ, mint azelõtt.

Egyrészrõl ugyanis a magas jövedelem teszi lehetõvé, hogy a krízistudat köré szervezõdõ fogyasztási javak a katasztrófa és erõszak filmektõl a politikán át az egyes luxuscikkekig értékesíthetõk legyenek akkor is, ha a válság az egyes egyén életében valósággá válik - például átmenetileg?

Szerkesztő:匈牙利语

Csak ilyen feltételek mellett nem vezet mindez társadalmi robbanáshoz - sokkal inkább a hagyományos fogyasztási igény növekedéséhez, melynek ideológiai alapjairól még lesz szó. Másrészrõl csak egy magas nemzeti jövedelem mellett oldható meg az hogy a kapitalizmus strukturális válságai válságérzetté legyenek szublimálhatók, s ezzel a válság segítségével még egy utolsó? Azért mindez nem jelenti, hogy kimaradhatnánk az "új fogyasztási ideológiának" legalább a "minimal projekt"-jébõl. Röviden, öszszefoglalva: az új ideológia szerint a válság megszüntethetetlen a mai társadalomban, szükségszerûen hozzá tartozik az emberi léthez.

Illetõleg maga a válságérzet is komoly piaci forgalmat hozhat. De ezzel még mindig nem értünk a folyamatok végére.

Betegségek meghatározása

A válságipar a társadalomra és az egész világkapitalizmusra kényszeríti a létezés új technológiáját. Extázis és kapitalizmus Ernst Fischer már a hetvenes évek elején beszámol arról, hogy a tõkés világ azon törekvései, melyek a fogyasztás révén kísérelték meg szublimálni a munka világának és a hétköznapi emberi létnek ürességét és értelmetlenségét, végérvényesen kudarcra vannak ítélve. Ezek - a konzumtársadalom lényegeként - arra építettek, hogy a fogyasztás mennyiségi növelése mintegy zárójelbe teszi a kapitalizmus valamennyi negatív tendenciáját, hogy az emberi lét látszata mellett eltörpül ennek a látszatnak minden leleplezése.

Véleménye szerint a kapitalista elidegenedés éppen ellenkezõ tendenciákat hív életre, vagyis a munka kényszerjellege és a szabadidõ élményjellege közé végérvényesen fal kerül. Napjaink kapitalizmusában ugyanis olyan tendenciát látunk érvényesülni, amelynek alapja, hogy a válságérzet a mindennapok részévé lesz, a "rizikótársadalom" mítosza pszichés valósággá válik.

A fogyasztás ígéretei a "boldog végcélt" ugyan kijelölhetik, de az oda vezetõ út rögössége elbizonytalanítja az átlagpolgárt. Az egyén mégsem vághat bele olyan, veszélyekkel terhes dologba, mint az élet megjavításának bármifajta ellenzéki-politikai a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik. A holnapra választ kínál neki a tegnap "fogyasztói társadalma" - de a ma kérdéseire új válasz iránt kiált. Ehhez az érzelmi alapálláshoz kapcsolódik a fogyasztás merõben új, s az új évezredet meghatározó ideológiája.

A fordulat lényege: annak beismerése, hogy az élet "hétköznapi felének" válsága és állandó visszatérõ krízis-szituációi felszámolhatatlanok. Az egyénnek együtt kell élnie egy olyan világgal, amely individuumként tételezi ugyan, de fizikai lényként megsemmisítésével fenyeget: az idegi túlhajszoltság, a stressz, a környezetszennyezés, a káros szenvedélyek "szükségszerûségé", az anómia, a fásultság által. Kelet-Európában ehhez járul még hozzá az egzisztenciális bizonytalanság is - ezért az új ideológia hatása errefelé még erõsebb.

Most a kapitalizmus mondja ki a barbarizmus végsõ szavát: annál jobb, minél rosszabb A fogyasztás új ideológiája szerint ebbõl a helyzetbõl csak egyetlen kivezetõ út kínálkozik: megszabadulás ettõl a modern élettõl és megszabadulás ettõl a válságban lévõ individuumtól. A modern fogyasztás kulcsszavává az extázis válik, a feloldódás a tömegben, a fizikailag módosult tudatállapot, amely így felemelhet a fizikai világ fölé.

Az extatikus világ a mai kapitalizmus kábítószere, a "szívtelen világ bódulata" melynek hatékonyságához nem férhet kétség. Ez a tendencia mindenképp tetten érhetõ az új generációk szórakozási és fogyasztási szokásaiban, behálózza életük teljes totalitását. Az a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik fordulat betetõzéseként lekerül a napirendrõl a "holnap" kérdése, a hedonizmus a jelenre irányuló "válasz" manipulatív hatékonyságát bizonyítja.

Ahol a hitelbõl vett élvezeti cikkek "törlesztésével" azért nem kell foglalkozni, mert a biztonságért való vágy úgyis illúzió. Ahol a "fogyasztás" lényege: a valódi világ kikapcsolása egyetlen pillanatra. Nem ide tartozik, hogy ennek bemutassuk mechanizmusát, egyéb összefüggéseit.

A lényeg most, hogy a modern kapitalizmus ideológiájának megpillantsuk valódi magvát. A korszak megítélésekor nem azt nehéz belátni, hogy valójában a válságra adott álmegoldásról van szó, mely teljes mértékben levezethetõ a modern tõkés értékesítési folyamatból.

hús a péniszen felszakad

A valóban lényeges mozzanat az hogy e szerkezeti módosulás valójában minden tekintetben megalapozza a mai világ fasizálódási tendenciáit, s így az "új barbarizmus" valódi elméleti tézisei a modern fogyasztás mindennapjai. Az extázis központba állítása egy "válságtársadalomban" valójában kettõs antropológiai fordulatot sejttet. Melyek az "átlényegült állapotból" indulnak ki - a megabulik és gigantomán, vagy extrém magánéleti aktusok világából - de szocializálnak a tömegmédia hathatós közremûködésével és szétterpeszkednek a társadalom valamennyi létszféráján.

Az egyik szerint "felszámolódik az Ego. Nincs önmegvalósításra való törekvés, mert nincs Én. A tudat nem jut el az intelligencia szintjére, mert akkor szembesülnie kellene a külvilággal, csúcspontját az extázisban éri el. Az akarat nem ver éket az állati ösztönök szövevényébe. Ez az õsemberi lét ábrándja, ahol még sem a hatalom, sem az értékek nem alakultak ki.

Az élet olyan közvetlen, mint az érintés. Nem személyek az egységei. Ennek a társadalomnak politikai, kulturális, mûvészi, vallási, alkalmi stb. Még a barátság sem két ember viszonya, hanem kettejük viszonya barátságuk tárgyához". E a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik antropológiai fordulat" mögött persze felrémlik egy olyan társadalom, ahol nem a kielégülés, hanem a kielégülés módja fetisizálódik. Ahol nincs egyéniség, nincs élet, nincs illúzió, csak a létezés önmaga a minõség, az élmény.

Ám ami ennél jóval fontosabb: a fentiek nem egy mai szórakozási esemény, még csak nem is egy tinédzser álmának leírása. Miközben - minden ellentmondásával egyetemben - valószínûleg minden fiatal, akit a "válságipar" nevel fel, magáénak vallaná, akár mint egy új társadalmi programot is.

Csakhogy a leírások Polányi Károlytól valók, hetven évvel ezelõttrõl, és a nácizmus lényegére vonatkoznak. A fasiszta állapot A jelen korszak nagy alternatívája: lehetséges-e olyan egységes világkapitalizmus, amely valóban megkísérli a kilábalást válságaiból, vagy a tõkés világrend ezután is szükségképpen lépten-nyomon belebotlik antagonizmusaiba, miközben a felmerülõ mégoly döntõ problémáinak inkább instrumentalizálására saját eszköztárának részévé tevésére mintsem megoldására törekszik?

A "válságtársadalom" kiépítése jelenleg a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik erõvel halad, s ez szükségszerûen együtt jár a társadalmi viszonyok átalakulásával, az egyén pozíciójának újradefiniálásával is. Ennek döntõ irányai már napjainkban is fellelhetõk, s ha nem is vállalkozhatunk a "holnap kapitalizmusának" részletes elõrejelzésére, a három "legfontosabb" társadalmi létszféra viszonya már kikristályosodni látszik.

A "politika", a "gazdaság" és a "magánélet" erõszakos elválasztása minden korábbinál hatékonyabban szolgálhatja a tõke érdekeit - s a másik póluson csak az ember "nembeli" tiltakozásának spontaneitása marad.

A "válságtársadalomban" a gazdaság végérvényesen ideológiai primátusra tesz szert, amennyiben az értékesítési nehézségekkel küzdõ tõke ideológiája a neoliberalizmus - megfosztva minden saját utópiájától a társadalmi egyén számára az egyetlen lehetséges alternatívaként jelenik meg.

Streisser például a a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik reálfolyamatok elemzése kapcsán liberális pozícióból, ám kendõzetlen õszinteséggel elemzi ennek ellentmondásait. A tõke bizonytalanná vált - mondja - ma már egyáltalán nem annyira biztos a profit bezsebelése, mint azelõtt, egyetlen rossz döntés azt eredményezheti, hogy a vállalat csõdbe jut.

Ahhoz, hogy a nagyvállalatok profithoz juthassanak, a korábbiaknál jóval nagyobb kockázatokat kell vállalniuk.

Intim gél kenés: használat veszélye

Ez pedig akkor is így van, ha inkább csak a cégvezetõk "érzületében" jelenik meg és a "tõke" azért még mindig relatív biztos lábakon áll, különösen a multinacionális vállalatok esetében, a nemzetközi spekulációs pénzmozgásokkal megtámogatva - véli. Ennek hatására a nagyvállalatok minden korábbinál mozgékonyabbá váltak.

Mindennek eredményeként a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik a munkavállaló kiszolgáltatott "vállalkozóvá" válik. Legalábbis abban az esetben, ha nem vállalja tudatosan a társadalmi leszakadást, vagy ha nem akarja "életét a létminimum környékén tengetni állami fizetésbõl".

Streisser szerint az emberi élet feltétele a könyörtelen, önkínzó piaci fundamentalizmus lesz, az egyén totális elszigetelõdése az "éhen halás terhe mellett".

Az általa javasolt megoldás, a humán tõke további felértékelésének kritikája, nem ide tartozik.

prosztata adenoma és merevedés

Ezt az "egyént" várja azután a magánélet szférája, s ilyen ideológiai-pszichológiai feltételek mellett szükségképpen ennek is átalakul funkciója. Ez a változás talán a férfi-nõ viszony és az e köré szervezõdõ fogyasztás példáján látszik legvilágosabban.

Marcuse az as években joggal számolhatott be arról, hogy társas viszonyokban az erotika helyét a szexizmus vette át - ám a mai világ ezt már büszkén hirdeti önmagáról, nem maradt ebben a gondolatban semmi felforgató.

hogyan lehet lerövidíteni az erekció közötti időt

A szexuális partnerek számának attribútuma korábban a több orgazmus, izgalmasabb perverzió, formabontóbb élmény fogalmai köré csoportosult, fogyasztási jószágként az élet tartalmasabbá tételének hamis ígéretén nyugodott. A társas kapcsolatot olyan negatív tényezõk mozgatják, mint a hétköznapok hihetetlen unalmának valamilyen formájú túlélése egy unatkozó és ettõl rettegõ társadalombanaz egzisztenciális nyomás amely nem a "radikális", hanem a "luxusszükségletek" kielégítésének esélyéhez kötõdika társadalmi elvárás, a szépség kultusza a kenés felszabadulásakor az erekció eltűnik belépõt jelent a "normálisak" klubjába.

A "választható élvezetek listájára" való feliratkozás vágya - ha más nem, a "csajok és pasik" hajszolása - kitölti az idõt. Nem véletlenül jelenik meg a szingli, mint ennek a korszaknak tipikus elidegenedés-jelensége nem unatkozik, van pénze és van "elfoglaltsága" is.

Alkoholmegvonás, alkoholos encephalopathiák Tünetek, kórlefolyás: A betegek eleinte csak feledékenynek tűnnek. Az első gondolkodásbeli zavarok akár már 40 éves kor körül is jelentkezhetnek, a tünetek a betegség előrehaladtával súlyosbodnak.

Mit találhatna a társas kapcsolatokban, amelyek iránt amúgy annyira ácsingózik? Neki nem kell ilyesmi, hisz a szexuális partnerek száma nem preztizskérdés immár. Ellenkezõleg, a szexuális viszonyok a mai kapitalizmusban újra radikális szükségletként jelennek meg, de nem emberi-biológiai-társas szükségletként, tagadják a hagyományos nyárspolgári romanticizmust, a szerelem-ethoszt, a világgal szembeni szövetség lehetségességét 14 - így bevallottan is az érintkezési viszonyok "modern modelljévé" válnak.

De a döntõ átalakulás nem hagyja érintetlenül a politika világát sem. Egy olyan társadalomban, ahol az egyén életében már nem reméli a válsághelyzetek megszûnését a politika is felvállalhatja a válsághelyzetek megszüntethetetlenségének tételét.

tiszta eresztés a férfiak erekciója során

Ez természetesen szükségszerûen jobboldali fordulatot követel ki a nagypolitika alapvetõ "politikai filozófiáját" illetõen. A politika számára a "válságtársadalomban" két út kínálkozik. Az egyik szerint a politika tétje, hogy a társadalmi válság milyen szinten állapodik meg, s ez milyen módon erõszakolható ki.