Szolgáltatások
programok
2018. július
HKSzCsPSzV
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031
html plain titleonly titleandlead full need dontneed 1000
Hírlevél feliratkozás
partnereink
BudapestPortál
Fővárosi Oktatási Portál
Budapesti Ifjúsági Portál
Én iskolám
FOK
ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
Betűméret csökkentéseBetűméret növelése
Cikk nyomtatása
2009. 04. 15. szerda
Az Intézet története

 

A gyakori változások korszaka

A szervezetileg és funkciójában stabil első három évtizedet a második világháborút követően sűrűn bekövetkező változások tarkították. Az intézményt 1945-ben Székesfővárosi Neveléstudományi Intézetté alakították át. Szervezetileg főosztályokra tagolódott. Új feladatként kapta, hogy javaslatokat dolgozzon ki a hatóságnak a főváros iskolapolitikája számára. A továbbképzést a fővárosi nevelők átképzése jelentette, majd megindultak a szaktanítói tanfolyamok, melyeknek mindaddig nagy szerepe volt, amíg az általános iskolai tanárképzést az 1951-ben megnyílt budapesti pedagógiai főiskola át nem vette. Miután a kormány 1949-ben létrehozta az Országos Neveléstudományi Intézetet, a polgármester az intézményt az eredeti nevén, Fővárosi Pedagógiai Szemináriummá szervezte vissza, melyben azonban az oktatásügyi hivatali munka kapott erős hangsúlyt. Egy évvel később az akkor már megalakult Fővárosi Tanács az intézményt újból átszervezte. Az így kialakított Fővárosi Pedagógiai Intézet hét osztályra tagozódott: 1. továbbképző, 2. átképző, 3. adat- és véleményszolgáltató, 4. szovjet pedagógiai tájékoztató, 5. film és diapozitív, 6. könyv és folyóirat,7. múzeum. Az így kialakított intézmény még jószerével meg sem kezdte érdemi működését, 1951-ben miniszteri rendelettel feloszlatták. Helyette – ugyancsak miniszteri rendelet alapján 1951. szeptember 15-én megszerveződött a Budapesti Pedagógus Továbbképző Intézet (BUPTI). Az új intézmény tanszéki rendszerben működött. A tantárgyi tanszékek mellett külön tanszéke volt a pedagógiának és a marxizmus-leninizmusnak, amely az ideológiai továbbképzést szervezte. Az Intézet alapfeladata a fővárosi pedagógusok továbbképzésének szervezése, irányítása, a pedagógiai munka módszertanának elemzése, valamint –a szovjet módszertani munkák alapján – új, magyar módszertani művek megalkotásának előkészítése. 

 

A tömeges továbbképzés időszaka

Az 1950-nel kezdődő időszakot a központi irányítású, vizsgakötelezettséggel terhelt tömeges pedagógus továbbképzés jellemezte. .Ennek megszervezése és irányítása hatalmas terhet rótt az Intézetre. A kötelező jellegű továbbképzés első formájának, az un. kétéves egyéni tanulásnak elindítását a jogelőd intézmény megkezdte ugyan, de annak kiteljesedését: a tanulókörök megszervezését, a vizsgáztatás lebonyolítását már az új szervezetnek kellett elvégeznie. A “vizsgák” körültekintő lebonyolítása azért is jelentett nagy felelősséget, mert a rendelet előírta, hogy a kétéves egyéni tanulás anyagának eredményes elvégzése előfeltétele a további alkalmazásnak. Végül csak a szakmai anyag feldolgozása zárult vizsgázással, az ideológiai továbbképzés vizsgáit egy záró konferencia helyettesítette. A vizsgán lényegileg mindenki “megfelelt”, ezért senkinek a munkaviszonyát nem kellett megszüntetni.

A továbbképzés általánossá tétele elsősorban oktatók, tanulókör vezetők képzését tette szükségessé. Ezt kívánta biztosítani az un. oktatókáder képzés. A négy évre tervezett továbbképzésbe az Intézet 66 óvodai, 200-200 alsó-, ill. felső tagozati, 130 középiskolai nevelőt és 20 igazgatót vont be. Kiválasztásuk “különleges körültekintéssel” történt, melyhez szükség volt az igazgató, a kerületi oktatási osztály, a pártbizottság és a Fővárosi Tanács oktatási osztályának javaslatára és a Közoktatásügyi Minisztérium jóváhagyására. Maga a kiválasztás rendje is jelzi, hogy az akkori közoktatási kormányzat mekkora jelentőséget tulajdonított a továbbképzésnek, mert a jelölteket nagyobb “körültekintéssel” kellett kiválasztani, mint pl. az intézmények vezetőit. A képzés első évét az oktatókáderek vizsgával zárták. Ez különösen az igazgatók körében váltott ki erős ellenszenvet. A vizsgakötelezettséggel való szembenállás egyébként is általános volt, amit csak fokozott a pedagógusok társadalmi megbecsülésének csökkenése, az élet- és munkakörülmények általános romlása. Ezt érzékelte a minisztérium is, mert a négyéves, kötelező általános továbbképzést megszüntette, és helyette, az ötéves, periodikus továbbképzést rendelte el. Ennek keretében az ideológiai továbbképzésnek egy kétéves, a szakmai továbbképzésnek egy egyéves tanfolyamát kellett minden nevelőnek elvégezni. A továbbképzésnek ezt a periódusát nevezte Darvas József a “libatömés” időszakának, mely tömegessége mellett sem tudta magát sohasem kifutni, mert a kétéves egyéni tanulás egy évig, a négyéves általános továbbképzés és az oktatókáder képzés két évig az ötéves periodikus továbbképzés pedig három évig működött.

 

Kapcsolódó oldalak
Tehetségháló
Könyvtárporta - Fővárosi oktatási intézmények könyvtári oldala
EU-s MFPI-projektek
MFPI Weszely Galéria
Egész életen át tartó tanulás program - Leonardo da Vinci
Agressziókezelés