Szolgáltatások
programok
2018. november
HKSzCsPSzV
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930
html plain titleonly titleandlead full need dontneed 1000
Hírlevél feliratkozás
partnereink
BudapestPortál
Fővárosi Oktatási Portál
Budapesti Ifjúsági Portál
Én iskolám
FOK
ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
Betűméret csökkentéseBetűméret növelése
Cikk nyomtatása
2009. 04. 15. szerda
Az Intézet története

 

1956 az Intézetben

1956 tavaszán az Intézet több munkatársa vett részt a Petőfi Kör által szervezett pedagógiai vitán a Közgazdasági Egyetem nagy előadótermében. Az ott elhangzottak élénk visszhangot váltottak ki, bár akkor közvetlen hatása nem lehetett az Intézetben folyó munkára. A hallottak minden esetre elraktározódtak, és hatásuk felszínre került a forradalom utáni időszakban.

Október 23-án délután ugyanúgy folytak a tanfolyami foglalkozások, mint máskor. 5 óra tájban érkezett a hír az ifjúság tüntetéséről, a városban kialakult hangulatról. A foglalkozásokat befejeztük, hogy a város távoli kerületeiben lakó kollégák is biztonságosan haza tudjanak menni. Másnap lassan gyülekeztünk az Intézetben, és élénk eszmecsere alakult ki. Ki-ki meggyőződése, temperamentuma, a városban szerzett élményei, az innen-onnan szerzett hírek alapján értékelte az eseményeket, találgatta a lehetőségeket, a folytatást, a várható következményeket. Munkáról, a tanfolyamok folytatásáról szó sem lehetett, hiszen a város olyan volt, mint egy felbolydult méhkas. Később megjött a hír, hogy a munkahelyeken forradalmi bizottságok alakulnak, és az Intézetben is meg kell alakítani a Forradalmi Bizottságot. A szakszervezet vezetősége röpgyűlést hívott össze, melyen az Intézet összes dolgozója részt vett. A titkár bejelentette a gyűlés tárgyát, elmondta, hogy a továbbiakban az Intézetet a megválasztandó öttagú Forradalmi Bizottság fogja vezetni. Ismertette a választás menetét. Elmondta, hogy a szavazáshoz mindenki egy tiszta papírlapot kap, és arra írja fel az általa a forradalmi bizottságba javasolt öt dolgozó nevét. A titkos szavazás előtt még megválasztották a szavazatszámláló bizottságot, és megkezdődött a szavazólapok kitöltése. A szavazatszámlálás nyilvános volt. A szavazatok összeszámlálásakor kiderült, hogy az Intézet dolgozói a forradalmi bizottságba megválasztották az Intézet igazgatóját, igazgatóhelyettesét, a szakszervezet titkárát, rajtuk kívül a történelem tanszék vezetőjét és az alsó tagozati tanszék adjunktusát. Mivel ez utóbbi néhány szavazattal megelőzte az Intézet igazgatóját, ő lett a Forradalmi Bizottság elnöke.

A szavazást szünet követte, és a bizottság megtartotta alakuló ülését. Mivel az igazgató, az igazgatóhelyettes és a szakszervezeti titkár is tagja volt a bizottságnak, logikus volt, hogy az az Intézet addigi vezetését erősítette meg. A szünet után folytatódó röpgyűlésen ennek bejelentését egyetértő taps fogadta. (Ez volt egyébként a bizottság egyetlen határozata és egyetlen formális ülése.)

A november 4-e után következő harcok az Intézet épületét sem kímélték. Az udvari szárny középső része egy orosz akna belövést kapott, melynek következtében egy szoba szélességben a negyedik emelettől az alagsorig leomlott az épületnek az a része. A belövés és az épület közelében folyó harcok elég sok kárt tettek: mind az utcai, mind az udvari fronton betörtek az ablakok. A keletkezett károk megszüntetésében az Intézet dolgozói aktívan részt vettek. Az egyik hivatalsegéd vezetésével üvegező brigád alakult, és viszonylag rövid idő alatt sikerült a törött ablakokat beüvegezni. Így az épen maradt előadótermekben megindulhatott a munka, és a gyakorlóiskolában is megkezdődhetett a tanítás. Látszólag minden úgy ment, mint október előtt, és mindenki maradt a helyén.

Az események értékelésében a véleményt nyilvánító munkatársak egyértelműen forradalomnak minősítettek az október 23-a és november 4-e közötti időszakot. Egyetlen kolléga volt – a biológiai tanszék vezetője -, aki az első pillanattól kezdve tagadta ezt, és ellenforradalomnak nevezte a történteket. A Forradalmi Bizottság, amely egyetlen határozatával gyakorlatilag az Intézet vezetést megerősítette, megszűnt. Elnökét és másik párton kívüli tagját senki meg nem kérdezte, és bántódásuk sem lett. Egymás közt ugyanolyan béke honolt, mint a forradalom napjaiban Ez a belső nyugalom azonban nem elvtelen opportunizmus volt, hanem a munkájukat lelkiismeretesen végző értelmiségiek gyűlölködésmentes együttmunkálkodásáé, mint ahogy ez jellemezte a forradalom napjainak szélsőségektől mentes időszakát is.

Az 1956/57-es tanév végével mégis volt néhány személyi változás, ami az október-novemberi napokkal függött össze. 1957 szeptemberétől új igazgatója lett az Intézetnek, mert elődje nem lépett be az új névvel megalakult pártba, és ő a továbbiakban igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Két tanárt is áthelyeztek. A pedagógiai tanszék volt vezetőjét azért, mert a forradalmi bizottságot választó gyűlésen megrendülten a pártban való csalódásáról szólt, és párttagsági könyvét az elnöki asztalra hajította. A másik áthelyezett a volt párttitkár. Ő november 4-e után szakállt növesztett, ami abban az időben az egyet nem értést, a passzív ellenállást jelképezte.

 

Kapcsolódó oldalak
Tehetségháló
Könyvtárporta - Fővárosi oktatási intézmények könyvtári oldala
EU-s MFPI-projektek
MFPI Weszely Galéria
Egész életen át tartó tanulás program - Leonardo da Vinci
Agressziókezelés