Szolgáltatások
programok
2018. november
HKSzCsPSzV
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930
html plain titleonly titleandlead full need dontneed 1000
Hírlevél feliratkozás
partnereink
BudapestPortál
Fővárosi Oktatási Portál
Budapesti Ifjúsági Portál
Én iskolám
FOK
ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
Betűméret csökkentéseBetűméret növelése
Cikk nyomtatása
2009. 04. 15. szerda
Az Intézet története

 

Újra Fővárosi Pedagógiai Intézet

Az 1972. évet – az 1950-ben egyszer már szerepelt - Fővárosi Pedagógiai Intézet néven kezdte meg az intézmény. A névváltozást valójában az indokolta, hogy azok a szerteágazó feladatok, funkciók, melyet az intézmény a főváros oktatásügyi irányításában az utolsó években betöltött, nem fejeződtek ki nevében. A névváltozás mögött azonban feladatbővülés és bizonyos szervezeti módosulás is meghúzódott. Szervezetileg az Intézet két osztályra – továbbképzési, valamint közoktatási – oszlott. A továbbképzési osztály feladatköre megegyezett a korábbiakkal. A közoktatási osztályhoz tartozott a felügyelet, a nem tantárgyi vezető-szakfelügyelők – napközi otthon, gyógypedagógia, zeneoktatás, nevelésszociológia, nevelési tanácsadók - tevékenységének irányítása.

A legnagyobb változás a felügyeleti munka területén következett be. A főváros alsó- és középfokú oktatási intézményei szakfelügyeletének irányítását eddig is az Intézet látta el. Ez a feladat most kibővült az általános felügyelet irányításával. De ennél jelentősebb változás volt, hogy a kerületi oktatási osztályok irányító munkájának felügyelete, melyet eddig a Fővárosi Tanács Vb. oktatási osztályának iskolai csoportja végzett – szintén az Intézethez került. A változtatás elvi indoka az volt, hogy az általános és szakfelügyelet egységes szervezete, egységes irányítása hatékonyabb működést eredményez. Az információáramlás többirányú, gyorsabb, ebből adódóan a döntési javaslatok megbízhatóbbak alaposabbak. Másrészről az Intézet irányításával működő fővárosi felügyelet munkájában integrálni tudja azoknak a vezető szakfelügyelőknek tapasztalatát is, akik nem irányítanak ugyan szakfelügyeletet – pl. pedagógia, nevelés szociológia–, de tevékenységük alapvető és átfogó jelege folytán hatékonyan épülhet be mind a fővárosi, mind a kerületi általános felügyelők munkájába.

A Minisztertanács Tanácsi Hivatala a felügyeletnek ezt a szervezetét és irányításának ezt a gyakorlatát a tanácstörvénybe ütközőnek találta. Ennek következtében két év múlva a fővárosi felügyelet, és ezzel a kerületi általános felügyelet irányítása is – önálló felügyeleti osztályként – visszakerült az időközben már művelődési főosztállyá alakult szervezeti keretbe. Az Intézet a továbbiakban – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – csak a szakfelügyeletet működtette. A Tanácsi Hivatal ugyan ezzel sem értett egyet, és ezt is törvénybe ütközőnek tartotta, de tudomásul vette azt az álláspontot, hogy a szakfelügyelet irányítása a fővárosi művelődési főosztály hatáskörében van, az Intézet csak működteti azt. (A későbbi években a fővárosi gyakorlat modell értékű lett, és a megyék is egymás után vették át.) Feltételezhető – és erről senki nem beszélt -, hogy az átszervezés elvi indokai mögött és mellett egy nagyon prózai, bérezési indok is meghúzódott, amely az általános és a fővárosi felügyelői munkakör vállalására pozitívan hatott. A funkciók csökkenésével az Intézet két osztályra tagozódása és ebből fakadóan egyik igazgatóhelyettesi munkakör is megszűnt

A hetvenes évek közepén a szakoktatási intézmények országos irányítása a szaktárcáktól átkerült a Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe. Ebből adódóan a szakmai elmélet tantárgyainak és a szakmai gyakorlati képzésnek felügyelete is a művelődésügyi szakigazgatási szervek feladat lett. Ennek ellátására a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága határozata alapján az Intézet keretében szakoktatási csoport került szervezésre. A szakmai szakfelügyelet ellátása igen szerteágazó feladatot jelentett, ezért ennek irányítása a művelődési főosztály szakoktatási osztályának együttműködésével történt.

A fővárosban az oktatási intézmények nagyságrendjéből, az ellátandó feladatok eltérő jellegéből adódóan igen körültekintően kellett megtervezni a szakfelügyelők tevékenységét. A mintegy 150-160 szakfelügyelő munkájának ötéves ciklusokra való megtervezése, az iskolákkal, a kerületi művelődési osztályokkal való egyeztetése gondos körültekintést igényelt. De ennél fontosabbnak tekintette az Intézet a szakfelügyelők munkájának tartalmi irányítását. 1965-ben elkészült a fővárosi szakfelügyelet, 1966-ban pedig a kerületi általános felügyelet ideiglenes szervezeti és működési szabályzata, majd 1970-ben A budapesti iskolák felügyelete című útmutató.

A felügyeleti munka továbbfejlesztésére új lehetőségeket kínált a művelődési főosztály vezetője által irányított fővárosi felügyeleti kísérlet. Alapkoncepciójából két fontos elemet kell kiemelni:

  • Biztosítani kell a felügyelő számára azokat a feltételeket, melyek az eredményes munkát lehetővé teszik.
  • Az ellenőrzés folyamatába az ellenőrzötteket is be kell kapcsolni, érdekeltté kell tenni.

Ez utóbbi különösen fontos alapkövetelménye a megváltozott szemléletnek, amely komoly lépés a felügyeleti munka demokratikussá tételében.

1987 szeptemberétől megszűnt a pedagógiai és a szakfelügyelet, helyette az egyes szaktárgyak és a nevelési-oktatási intézmények munkájának segítésére pedagógiai és szaktárgyi szaktanácsadói állásokat kellett szervezni. A szak- és pedagógiai tanácsadóknak nem volt könnyű a stílusváltás annak ellenére, hogy a fővárosban évtizedek óta nem volt utasítási joga a szakfelügyelőknek. A stílusváltást segítette a fővárosi felügyeleti kísérlet során szerzett tapasztalat. További segítséget jelentett az Intézet által kiadott Szaktanácsadók kézikönyve, melyben a szerzők – Pavlik Oszkárné és Szilágyi Imréné – a gyakorlat során szerzett tapasztalatokat foglalták össze

A pedagógusok szakmai továbbképzése továbbra is két szinten folytatódott: egyrészt a már az előző években kialakított központi tanfolyami rendszerben, másrészt decentralizáltan, szakmai munkaközösségek keretében, melyhez tematikai ajánlattal, a munkaközösség-vezetők közvetlen felkészítésével, valamint a szakfelügyelők közreműködésével nyújtott az Intézet segítséget. Tömegét és szerteágazó tartalmát tekintve legnagyobb feladatot a 70-es évek végén minden iskolatípusban fokozatosan bevezetésre kerülő új dokumentumok – tantervek, tankönyvek, segédeszközök – megismertetése, az ezekkel végzendő munkára való felkészítés jelentette. A középfokú iskolák pedagógusai közvetlenül, az óvodák és általános iskolák pedagógusai – nagy számukra való tekintettel – a szakmai munkaközösségeken keresztül kaptak felkészítést. Ebbe a munkába a szakfelügyelet is bekapcsolódott.

Külön nagy feladatot jelentett az általános iskolai matematika új tantervének bevezetésére való felkészítés. A koncepcionális változásra tekintettel ezt a feladatot - minden tanítóra és matematika tanárra kiterjedően – közvetlenül, több évre kiterjedő tanfolyammal oldotta meg az Intézet, és erre a feladatra külön munkatársat alkalmazott.

Kiemelkedő jelentőségű volt - a Fővárosi Tanács VB. 1972. júniusi határozata alapján - a vezetőképzés továbbfejlesztése. A lényeges változást az jelentette, hogy a korábbi határozat alapján elindított hetenként félnapos tanfolyamot un. blokkosított képzési forma váltotta fel. A tanfolyam hallgatói 90 napra mentesítést kaptak iskolai munkájuk alól, melynek terhére ősszel és télen egy-egy hónapos egész napos foglalkozásokon vettek részt, tavasszal pedig az egy hónapos foglalkozás első felében összefoglalták a feldolgozott ismereteket, a második két hétben pedig a közösség előtt mindenki megvédte szakdolgozatát. Ez a kezdeményezés egyedülálló volt. A tanfolyam tematikája a változó körülményeknek megfelelően a szükséglet szerint módosult, de az alap koncepció nem változott. A vezetői megbízásra vonatkozó korábbi rendelkezések változatlanul maradtak.

A továbbképzés tartalmi kiteljesedését, eredményességének fokozását kétségkívül erősítette, hogy az Intézet keretén belül megvalósult a szakfelügyelet és a továbbképzés egysége. Ezt már óhajként megemlítette dr. Jankovits Miklós, a Szeminárium akkori tanára egy 1940-ben megjelent írásában. Ezt írta: “Eszményi helyzet az lenne, ha az ellenőrzés és a továbbképzés azonos személy kezében lenne.” (Jankovits Miklós dr.: A fővárosi nevelés feladatai; Budapesti Tanítótestület könyvei I. kötet, Budapest, 1940., 92. o.) Ez, a gyakorlat próbáját kiállt szervezeti egység mindkét funkció érvényesülésében előnnyel járt:

  • A továbbképzés tartalmi tervezése a felügyeleti tapasztalatok elemzéséből származik, és így valóságos igényeket elégít ki.
  • A tervezőt megóvják illúziók, a teljesíthetetlen igények megfogalmazásától.

A továbbképzés eredménysebbé tételének azonban legnagyobb tartalékai a metodika területén vannak. A többségében még prelegáló foglalkozásokat fel kell váltania a résztvevők aktivitását megkívánó formáknak. Erre már vannak példák a vezetőképzésben, de ide sorolhatók a történelem tanárok alkotókörei, az irányított önképzés formái. A továbbképzésnek az öntevékenységre, az aktivitásra alapozott módszere és feltételei legkidolgozottabbak a felnőttoktatásban dolgozó pedagógusok továbbképzésében. Ma már a számítógépek, az internet, az informatika egyéb eszközei e tekintetben rendelkezésre állnak.

A rendszerváltozással alapvetően megváltozott az Intézetnek a pedagógusok továbbképzésében betöltött eddigi helyzete. A tartalom központi előírása megszűnt. A továbbképzés szervezése szabad tevékenységgé vált. A különböző szervek, szervezetek, magánszemélyek által meghirdetett továbbképzési formák minőségét elvileg a tanfolyamok akkreditációja garantálja, melyet a szervezőnek kérnie kell az akkreditációs bizottságtól. A pedagógusok továbbképzési kötelezettsége megmaradt, de ennek teljesítési módja változott: a szabadon választható akkreditált tanfolyamok elvégzésével szerzett pontszámok összegével kell és lehet a hétéves ciklusra előírt kötelezettségnek eleget tenni. Megszűnt a továbbképzés ingyenessége, a meghirdetett továbbképzési tanfolyamokon való részvételért fizetni kell. Ehhez az intézmények pedagógus létszámuktól függő keretet kapnak, melyet szükségletük szerint használnak fel. Saját költségére bárki bármilyen tanfolyamon részt vehet. Az ezzel a változtatással kialakult versenyhelyzet elvileg hozzájárul a minőség emelkedéséhez. A továbbképzés szervezőinek érdeke, hogy figyelembe vegyék az érdeklődést és az igényeket. Az eddig eltelt időszakban azonban még nem látható és nem értékelhető a változás tényleges hatása. A ciklus végén lehet csak többé-kevésbé látni az eredményeket.

Nagymértékben kiterjedt az Intézet szolgáltató tevékenysége. A dologi jellegű szolgáltatások megvalósulását fővárosi tanácsi pénzforrások juttatása tette lehetővé. Ezek közül kiemelkedik az általános iskola 1978-ban bevezetett új tantervű matematika tanításához szükséges szemléltető eszközeinek központi biztosítása. A kereskedelmi forgalom kikapcsolásával az Intézet közvetlenül legyártatta az eszközöket, és ezekkel térítés nélkül látta el az iskolákat. Hasonló jellegű volt az általános és középiskolák ellátása az Intézet kémia vezető szakfelügyelője által kidolgozott ún. félmikró tanulókísérleti eszközeivel. Az oktatástechnikai csoport írásvetítő fólia csomagokat készíttetett az egyes tantárgyak tanításához. Hanganyagok, kazetták álltak ott rendelkezésre, melyeket helyben másolhattak azok az iskolák, melyek ezekre igényt tartottak. Audio-vizuális anyagokat is készített a csoport, melyhez szintén hozzáférhettek az iskolák. Az oktatástechnikai csoport később – a kilencvenes évek elején – levált az Intézettől és a Fővárosi Oktatástechnikai Központ része lett.

A tartalmi jellegű szolgáltatások az iskolák és iskolafenntartók önállóságának kiszélesedésével kaptak nagyobb jelentőséget. A feladatok decentralizálásával a kerületek a 34/1986 (M.K.36.) sz. rendelet alapján pedagógiai kabineteket hoztak létre., melyek kerületi pedagógiai műhelyként tevékenykedtek. Ezek szakmai irányítását az Intézet végezte. A sok szervezeti, szervezési gonddal küszködő kabinetek egy részét a kerületek később feloszlatták. Helyettük, ill. a megmaradtak átszervezésével kerületi pedagógiai szolgáltató központok (PSZK) jöttek létre. Velük az Intézet együttműködési szerződést kötött, és a feladatokat ennek alapján megosztva végzik.

Az Intézet jelentős úttörő munkát végzett a nevelésszociológiai vizsgálatok terén. A következő témákban folytak vizsgálatok:

  - diákéletmód Budapesten;

  - a fizikai dolgozók gyermekeinek családi háttere és iskolai helyzete;

  - a hátrányos helyzet tényezői; csökkentésének iskolai lehetőségei;

  - a cigánytanulók helyzete;

  - a pedagógusok élet- és munkakörülményei;

  - a fiatal pedagógusok beilleszkedése.

A vizsgálatok tapasztalatait részben kiadványaiban és a Budapesti Nevelőben publikálta az Intézet, részben jelentések formájában terjesztette fel a művelődésügyi főosztálynak.

Az utóbbi évtized egyik legjelentősebb szolgáltatása, amit a tudásszint mérésekkel, azok tapasztalatainak közzétételével nyújt az Intézet az iskoláknak. A Fővárosi Pedagógiai Napok megrendezésével arra nyílik lehetőség, hogy a plenáris üléseken időszerű elvi és gyakorlati pedagógiai kérdésekről halljanak az érdeklődők, a kerületekben rendezett bemutató tanításokon pedig a gyakorlatban láthassák ennek megvalósítását.

1987-től két új területtel bővült az Intézet feladatköre. Ismét visszakerült a gyógypedagógiai szakterület szakmai gondozása, itt szerveződött meg a továbbképzés és a szaktanácsadás. Ugyancsak az Intézethez került a nevelőotthoni szakterület, amelynek gondozását, irányítását addig a művelődési főosztály nevelőotthoni és kollégiumi osztály látta el. Ugyancsak a művelődési főosztálytól kapta meg az Intézet a gyermekvédelem szakterületének gondozását.

Az Intézet kiadói tevékenysége legutóbbi három évtizedben teljesedett ki. Ennek egyik terméke a negyedévenként 8-10 ív terjedelemben megjelenő Budapesti Nevelő, amelynek az idei a XXXVIII. Évfolyama. A harmincas évek közepén, a negyvenes évek első felében is volt már az intézménynek folyóirata, amely Pedagógiai Szeminárium címen jelent meg. Abban néhány rövid pedagógiai tanulmány mellett elsősorban a tanítási gyakorlatot segítő óraleírások, óravázlatok, az iskolai ünnepélyek rendezését segítő műsortervek jelentek meg. A jelenlegi folyóirat nem csak az Intézet dolgozóinak nyújt publikációs lehetőséget, hanem megjelennek benn a fővárosi pedagógusok – nevelők, igazgatók, tanügyigazgatás dolgozói –tapasztalatcsere jellegű írásai, elvi jellegű dolgozatai, és az átfogóbb eredményvizsgálatok tapasztalatai is rajta keresztül jutnak az iskolák tudomására. A kiadói tevékenység nagyságrendje a Budapesti Nevelővel együtt 100-120 ív terjedelem évenként. Ebbe a keretbe sorolható a Hírlevél címmel havonként megjelenő tájékoztató.

A rendszerváltozás után szélesedő nemzetközi kapcsolatai is kialakultak az Intézetnek. Munkakapcsolatba került angol, holland, német, osztrák társintézményekkel. A vezető szaktanácsadók közül többen bekapcsolódtak a határon túl élő magyar pedagógusok továbbképzésébe, segédanyagokkal, kézikönyvekkel való ellátásába, konzultációk szervezésébe.

 

Kapcsolódó oldalak
Tehetségháló
Könyvtárporta - Fővárosi oktatási intézmények könyvtári oldala
EU-s MFPI-projektek
MFPI Weszely Galéria
Egész életen át tartó tanulás program - Leonardo da Vinci
Agressziókezelés