Szolgáltatások
programok
2018. november
HKSzCsPSzV
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930
html plain titleonly titleandlead full need dontneed 1000
Hírlevél feliratkozás
partnereink
BudapestPortál
Fővárosi Oktatási Portál
Budapesti Ifjúsági Portál
Én iskolám
FOK
ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.
Betűméret csökkentéseBetűméret növelése
Cikk nyomtatása
2009. 04. 15. szerda
Az Intézet története

 

Az ideológiai továbbképzés

Az természetes, hogy a pedagógia, az iskolai nevelés semmilyen társadalmi rendszerben nem független az uralkodó társadalmi-politikai rendszertől, amely elvárja eszméinek szolgálatát. Bizonyos mértékig így volt ez a két világháború között is, és így van ma is, de minden külső kényszer, presszió nélkül. A pártállam kialakulásával azonban megjelent a központilag kinyilatkoztatott kényszer. Az agresszív “hittérítés” alanyává vált a pedagógus társadalom. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1950. március 29-i határozata nyomán megszületett intézkedések kemény szankciókat helyeztek kilátásba. A pedagógus továbbképzés akkori szervezeti formája az un. kétéves egyéni tanulás volt. Ennek eredményes elvégzése feltétele volt annak, hogy a tanulásba bevont személyek megmaradhassanak állásukban. Ekkor fogalmazódott meg először, hogy a továbbképzésben való részvétel vizsgakötelezettséggel jár. A továbbképzés ideológiai anyaga történelmi jellegű volt: az 1848-tól 1951-ig tartó korszakot foglalta magában, benne a szabadságharc, az első világháború, az oroszországi októberi forradalom, a második világháború előzményei és lefolyása, népi demokráciánk fejlődésének főbb kérdései képezték anyagát. A szakmai anyagok az egyes tantárgyak világnézeti szempontból fontos elemeivel foglalkoztak (Most tekintsünk el attól, hogy a kijelölt témák feldolgozásának megvoltak-e a személyi feltételei.) Az un. egyéni tanulás decentralizáltan szervezett tanulókörökben folyt. Az ideológiai anyag feldolgozása nem vizsgával, hanem egy záró konferenciával fejeződött be. Arra sem került sor, hogy bárkinek a munkaviszonyát megszüntessék, mert nem vett részt, a tanulásban.

Ezt követően valamennyi pedagógus részvételével megkezdődött az SZKP történetének tanulmányozása, melyet nevelőtestületi értekezletek keretében dolgoztak fel. (Csak az V. fejezetig jutottak, mert egy év múlva a továbbképzés rendje megváltozott.) Ez az esztendő volt a továbbképzés történetében a legradikálisabb: szakmai konferenciáról, vagy ideológiai szemináriumról hiányozni nem lehetett, a távolmaradók - indoklásra való tekintet nélkül – pótfoglalkozásokon voltak kötelesek részt venni.

Az 1956-os forradalmat követő két tanévben központilag előírt ideológiai továbbképzési anyag nem volt, de az Intézet ideológiai továbbképzési kötelezettsége változatlanul fennállt. Ennek két tanéven keresztül nevelőtestületi ankétok által tett eleget. A tanévenkénti négy alkalommal tartott ankét sorozat összefoglaló címe “A szocialista nevelés időszerű kérdései” volt. Ennek keretében a következő témák kerültek feldolgozásra: Az MSZMP művelődéspolitikai irányelvei; A szocialista erkölcsi nevelés; A szocialista hazafias nevelés; Az SZKP XXI. Kongresszusának néhány elvi kérdése; A világnézeti nevelés; Az MSZMP VII. kongresszusának anyaga; A gyakorlati életre, valamint a munkára nevelés kérdései. Ezeknek az ankétoknak a vezetői számára – ugyanúgy, mint a korábbi években a tanulókörök vezetőinek – az Intézet felkészítő foglalkozásokat tartott.

Az 1959-60-as tanévtől a minisztérium új, országos továbbképzési rendszert léptetett életbe. Ebben az ideológiai továbbképzésnek egymásra épített programot adott. Ennek a következő volt a lényege. Azok a pedagógusok, akik nem rendelkeznek kellő előképzettséggel ahhoz, hogy a marxizmus-leninizmus valamelyik tudományágát tanulmányozzák, kétéves előkészítő tanfolyamon vesznek részt. A többiek alaptanfolyamként elvégzik a marxizmus-leninizmus valamelyik tudományágának hároméves tanfolyamát. Az alaptanfolyamokra kétéves továbbképző tanfolyamok épültek. Az alaptanfolyamok résztvevőinek tanévenként vizsgázni kellett. A pedagógusok körében – mint azt már említettük – ismét nagy volt a felzúdulás, hogy nekik érdemjegyre vizsgát kell tenni, ezért a minisztérium ezt egy év múlva eltörölte, és csak egy összefoglaló beszámolóval kellett zárni az évet.

Az alaptanfolyamok befejeződésével új ideológiai továbbképzési szakasz kezdődött. Alapelvként megfogalmazódott, hogy az ideológiai továbbképzés legszínvonalasabb formája a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem (MLEE), ezért létre kell hozni ennek pedagógus tagozatát, az állami ideológiai továbbképzésen belül pedig un. szakosított továbbképzést kell biztosítani. A MLEE Pedagógus Tagozata 1963. szeptember 1-jei hatállyal az Intézethez csatolva nyílt meg. 2 éves filozófia szakosító, 2 éves filozófia-pedagógia, 3 éves általános, 1 éves pedagógia szakkal. A későbbiekben kiegészült neveléslélektannal és esztétikával, valamint a “világnézetünk alapjai” tantárgy tanárait képző évfolyammal. Az állami ideológiai továbbképzés első kétéves szakosított tanfolyamai az 1964/65-ös tanévben indultak. Azok részére, akik sem a MLEE, sem az állami ideológiai továbbképzés szakosított tanfolyamain nem vettek részt, az Intézet megszervezte az időszerű ideológiai kérdések tanfolyamát.

A hetvenes évektől az állami ideológiai továbbképzés lassanként beépült a szakmai továbbképzés komplex gyakorlati szemináriumaiba, majd a rendszerváltozással a MLEE is megszűnt. Az ideológiai továbbképzés résszint tömegességéből, résszint gyakorta illúzióktól vezérelt anyagából és követelményeiből adódóan igen nagy megterhelést jelentett mind pedagógus kollégáinknak, mind az Intézetnek, melyet csak humánus szemlélettel, kollegiális szellemben lehetett a pedagógusokkal – ha nem is mindenkivel -elfogadtatni. Az Intézetben uralkodó szellem jellemzését jól szemlélteti egy volt munkatárs nyilatkozata. A hetvenes évek közepén nevelésszociológusként az Intézetben dolgozott Solt Otília, a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament egyik jelentős SZDSZ-es politikusa. A kilencvenes évek elején a Magyar Nemzet c. lap egy egész oldalas riportot közölt róla. A riporter többek között megkérdezte tőle, hogy sok munkahelye közül hol érezte magát legjobban. A Fővárosi Pedagógiai Intézetben – szólt a válasz, - mert ott az értelmiségi létnek megfelelő körülmények között lehetett dolgozni, senki sem akadályozott kutatómunkámban, és szabadon publikálhattam a …Budapesti Nevelőben.

 

Új helyen

Megalakulásakor, 1912-ben – az Intézet az akkori Mária Terézia téri elemi iskola épületében került ideiglenes elhelyezésre. Fennállása alatt többször is felmerült annak igénye, hogy önálló épületben kapjon helyet, mert a három intézménynek – gyakorlóiskola, gyakorlóóvoda és az Intézet – egyre szűkebbnek bizonyult. A helyzet akkor kezdett kritikussá válni, amikor a Szeminárium megszűnése után a Fazekas Mihály Gimnázium is az épületbe kötözött. Az 1960-as évek végén már terv is készült egy 10 emeletes épületrész felépítésével a bővítésre. A gazdasági helyzet alakulása miatt azonban ez a terv sohasem valósult meg. Az ideiglenes elhelyezés végül 1995/96 -ban szűnt meg azzal, hogy az Intézet egy megüresedett szakközépiskola épületének átalakításával jelenlegi helyére, a VIII., Vas u. 10. szám alá költözhetett. A gyakorlóóvoda is új elhelyezést nyert a VII., Városliget fasorban, és a régi, de teljes mértékben átalakított és felújított épületben csak a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorlóiskola és Gimnázium maradt. Az új épületben a korszerű technikai felszerelés nemcsak az Intézet dolgozóinak munkáját könnyítette meg, hanem megteremtődtek a ma már nélkülözhetetlen informatikai továbbképzés feltételei is.

Az utolsó évtizedben a szolgáltató jelleg domborodott ki az Intézet munkájában, és ez erősítette kapcsolatát mind a fővárosi oktatási irányítással, mind a főváros pedagógusainak minden rétegével.

 

Hunyadi Zoltán

 

Kapcsolódó oldalak
Tehetségháló
Könyvtárporta - Fővárosi oktatási intézmények könyvtári oldala
EU-s MFPI-projektek
MFPI Weszely Galéria
Egész életen át tartó tanulás program - Leonardo da Vinci
Agressziókezelés